Közösségek
Kutyás ember vagyok. A reggelek elképzelhetetlenek egy kiadós séta nélkül, ahol a kutyások már megszokott csapatot alkotnak és egy idő után már nem csak az a téma, hogy milyen fantasztikusan egyedülálló teremtmény a saját kis kedvencük. Ha már itt tartunk, hallottak Önök Titináról? Ő az első kutya, aki léghajón repült. 1926-ban az olasz felfedező, UmbertoNobile fejébe vette, hogy átrepül az Északi-sark felett. Bár a legénység hevesen tiltakozott, hogy a Róma utcáiról összeszedett kóbor eb is csatlakozzon az útjukhoz, Nobile kapitány és Titina elválaszthatatlan társakká váltak, így kétség sem fért ahhoz, hogy Titina a fedélzeten legyen. A legénység tagjaira már senki nem emlékszik, de a kiskutya feltűnt a fotókon Rudolf Valentino némafilmsztár, sőt az Egyesült Államok elnöke mellett.
Visszatérve a reggeli eszmecserékre, ma arról beszélgettünk, hogy a márkáknak milyen szerepe van az életünkben és egyáltalán van-e pozitív szerepe? Egyik „falkatárs” fogalmazta meg jól. Közösségépítő szerepe van. És igen, valóban. Gondoljunk csak a WV , vagy a Harleysek találkozóira. De csak, ha a divatot nézzük, két hölgy pillanatok alatt beszédbe tud elegyedni, ha egymás mellé kerülnek és azonos márkájú pl. a táskájuk. Miért van ez így? Minden márka egy életérzést közvetít, azok az emberek, akiknek azonos az életérzésük a márkák révén is ismerkedhetnek, közösséget alkothatnak. Márpedig az ember társas lény és egyik alapvető igénye a közösség. Kivéve a magányos lelkeket. Azt viszont nem hiszem el, hogy, ha egy magányos lélek valahol találkozik egy másik emberrel, akin esetleg szintén egy Zeppelin óra van, ne nézzen rá és konstatálja, hogy az illetőnek hasonlóan jó az ízlése.
Egy pillanatra visszatérnék Titinára és Nobile kapitányra. A léghajó második sarki útján sajnos lezuhant a fagyos tundrára. A mentő repülőben a vezető mellett azonban csak egy szabad hely volt. Nos, a kapitány felkapta a kutyáját és a legénységet maga mögött hagyva felszálltak a gépre. A hoppon maradt legénységet megmentették, de Nobile kapitánynak nem bocsájtották meg, hogy a kutyáját mentette meg. Ők egy kétszemélyes közösség voltak.
Engedjék meg, hogy rövid kis eszmefuttatásomat a márkákról, közösségről, Titináról az egyik legfantasztikusabb biológus, etológus, akadémikus szavaival fejezzem be:
„Ha az ember érzelmileg elköteleződött egy adott csoporthoz, akkor annak eszméit, hiedelmeit a lehető legegyszerűbb formában, mindenfajta racionális felülvizsgálat nélkül képes elfogadni és követni. Ha érzelmileg választottunk, nem számítanak az érvek, a racionális elemzés, a logika, nem számítanak a tények. Csak az elfogadott közösség hiedelme fontos, csak az az igaz, csak az a logikus, csak azzal lehet azonosulni; aki kételkedik ebben a megállapításban, olvasson újságot vagy barangoljon a neten.”
(Csányi Vilmos)
Titina történetének forrása: kutyabarathelyek.hu